2014. január 4., szombat

szeptember 1.

 Arra ébredtem, hogy a telefonom visít. Gyorsan felültem és leállítottam az ébresztőt.
 - Vani - suttogtam kedvesen. Ő csak nyöszörögve a másik oldalára fordult. Én aludtam az ágyon, ő meg egy matracon a földön. Fölé hajoltam.
 - Vani! - mondtam kicsit hangosabban,  és finoman megráztam a vállát, de semmi. Ezt még meg kellet ismételnem párszor mire kinyitotta a szemét.
 - Gyere, kelj fel! Hat óra van, és kilenckor a suliban kell lenni.
 - Jó, jó kelek - És most tényleg felkelt. Szerencsére már tegnap összepakoltunk, még azelőtt, mielőtt elmentünk volna a meccsre. Először én mentem a fürdőszobába. Na jó, jöhet a dilemma. Mi legyen a hajammal? Hagyjam leengedve, vagy kössem fel?
 - Vani! Haj? - Ez közöttünk szokásos, így ő rögtön tudta a választási lehetőségeket.
 - Engedd le!
Hát jó, úgy tényleg jobb. Leengedtem a hajam, picit felborzoltam, és az eredmény... annyira nem lett rossz. Jöhet a  smink. Nem szoktam vakolatot feltenni, de most Bencével találkozom, a fejem meg kicsit elaludtam. Egy kis korrektor, szempillaspirál, és egy kis tus, meg egy kis szájfény. Akkor a fejem megvan, már csak a ruha a kérdés. Szerencsére nekünk nem első nap kellett ünneplőbe menni, mert az a bepakolás, rendezkedés napja. Végül ezt vettem fel:

Kedves naplóm!
Tegnap találkoztam egy félistennel (nem viccelek, tuti nem e-világi!). Bencének hívják, és egyszerűen tökéletes. Kedves, helyes, és azok a szemek! Ha engem néz olyan mintha röntgeneznének. Ha csak ránézek olyan furcsa bizsergést érzek a hasamban. Ő az igazi? Eddig még alig volt kapcsolatom. Konkrétan csak egy, de az sem tartott sokáig. A fiú dobott egy másik lány miatt. Most mennem kell Vani kijött a fürdőből. 


 - Csini vagy! - mondtam Vaninak.
 - Te is.
 - Igen lányok mindketten jól néztek ki, de most indulni kéne! - szólalt meg Ádám, aki nem tudom mióta állhatott az ajtóban.
 - Oké, csak elbúcsúzom anyuéktól. 
Gyorsan megkerestem őket, épp a konyhában kávéztak. 
 - Szia anyu, mennem kell - szorosan megöleltem, ő pedig egy puszit adott a fejemre.
 - Máris? Nem maradhattok még egy kicsit? - kérdezte szomorúan.
 - Nem, sietnünk kell. Így is késésben vagyunk, de az őszi szünetben úgyis hazajövünk.
 - Rendben, vigyázz magadra
 - Apu, szia. - Őt is megöleltem.
 - Szia kicsim, majd azért egy-két e-mailt írhatnál. Vigyázz a fiúkkal!
 - Persze, hogy írok! A másikra pedig az a válaszom, hogy megpróbálok. - Adtam neki egy gyors puszit, és elsiettem a szobámba. Mire felértem Ádám már mindkettőn bőröndjét fogta, Vani meg az ő kézitáskáit. Gyorsan én is bementem a szobámba a sporttáskájaimért, amibe azok a ruhák voltak,amik nem fértek el a bőröndben. Kimentünk a kocsihoz, apu segített Ádámnak bepakolni. 
 - Szia apu - mondta Ádám, és kézfogásra nyújtotta a kezét. Apu csak furán nézett rá, és aztán szorosan megölelte.Ezt még a majdnem felnőtt bátyám sem úszhatja meg! :) Anyu is odament Ádámhoz, és megölelte.
 - Aztán vigyázz a lányokra! - szólt rá apu, amikor már mind a kocsiban ültünk.
 - Viszontlátásra! - integetett Vani mosolyogva. 
 - Szia Vani, vigyázz magadra! - mosolygott rá anyu, őt is megölelte volna, csak már a kocsiban ültünk. Vani szinte már családtag. Általános iskola óta legjobb barátnők vagyunk.
 - Akkor indulás! - kiáltott a bátyám, és beletaposott a gázba. Az út gyorsan eltelt. Vanival rengeteget beszélgettünk. 
 - Itt vagyunk! - szólt hátra Ádám.
 - Hú, ez nagyobb, mint emlékeztem - álmélkodott Vani. Egy biztos nem kicsi. A suli, meg a kollégium rész egybe van építve. Bal oldalt van a kollégium, az is kétemeletes, jobb oldalt pedig az iskola, és az is úgyszintén két emelet. 
 - Hát akkor, az év elkezdődött. 
 - Hát igen
 - Szerintem hagyjuk ezt az elmés  beszélgetést, és induljunk - nevette el magát Vani. Kikászálódtunk az autóból, és elkezdtük felhordani a cuccokat. Tavaly a 56. szobában voltunk, de Ádám azt mondta inkább kérdezzük meg a portán, hogy idén is ott leszünk-e. 
 - Jónapot! - szóltam a portásnak mikor sorra kerültünk.
 - Tessék? - nézett fel egy listából, amin a gólyák nevei vannak.
 - Azt szeretnénk tudni, hogy Varga Nikol, és Hegedűs Vanessza melyik szobában van? És hogy van-e új szobatársunk? 
A portás bólintott, és elkezdett kotorászni a lapjai között, majd felnézett egy listából.
 - A 103. szoba, és van egy új szobatársuk.
 - Kicsoda? - kérdezte kicsit félve Vani. Nem nagyon szereti az idegeneket.
 - Deák Boglárka - Mikor kimondta egyszerre mosolyodtunk el. Ez Bogi lesz.
 - Köszönjük a segítséget 
 - Állj! Én még nem tudom hol vagyok - szólalt meg a bátyám.
 - Varga Ádám, ön ugyanabba mint tavaly. - A portás elég csúnyán méregette a bátyám. Nem volt a tanárok kedvence, de ezek szerint a portásoké sem. Hát, valljuk be nem egy túl jó gyerek. 
 - Kössz - mondta a portásnak, és már el is indult előre. Mikor odaértünk elköszöntünk Ádámtól, és bevonszoltuk a bőröndöket a szobába. Ő pedig indult a fiú koleszba. 
 - Sziasztok! - köszönt vidáman Bogi.
 - Szia! - köszöntünk egyszerre Vanival. 
 - Nem mertem ágyat foglalni, mert mi van, ha ti is ugyanazt szeretnétek, mint én. Nem szeretném, ha ilyen miatt haragudnátok rám. Nem szeretem ha haragszanak rám. Mikor meghallottam, hogy veletek leszek egy szobába nagyon örültem, féltem...
 - Hú, légyszi kicsit lassíts! - nevetett rá Vani.
 - Jajj, bocsi. Néha kicsit hadarok. 
 - Egyébként mi ki szoktuk sorsolni kié melyik ágy. Eddig csak ketten voltunk egy szobában 
 - Akkor sorsoljunk! - kiáltott fel lelkesen.
 - Ki szeretné az ablak mellettit? - kérdeztem a többieket. Erre mindenki pályázott. Gyorsan felírtuk a nevünket egy lapra, és Bogi pedig kihúzta a kezemből az ágy tulajdonosát. 
 - Vani - olvasta fel a cetlit.
 - Jupí! - tapsikolt vidáman Vani, mi meg csak nevettünk rajta.
 - Akkor most jön a középső ágy - jelentettem be. 
 - Niki - olvasta Bogi. - Akkor enyém az ajtó felőli - állapította meg.  
 - Szerintem gyorsan pakoljunk ki, mert fél tizenegykor kezdődik egy kis útbaigazításféle. 
Elkezdte kipakolni. Először megágyaztam, elővettem pár otthoni párnát, és elrendezgettem őket. Utána bedugtam a telefontöltőt, azt a pár könyvet amit hoztam beraktam az ágy melletti éjjeli szekrénybe. Utána jöhettek a ruhák. Mindent szépen összehajtogattam, és rendszerezve bezsúfoltam, abba a pici szekrénybe amit tárolásra kaptunk. Mindenkinek jutott két polc. Végül mentem a fürdőszobába. Kiraktam a fogkefém, meg a mosakodó cuccomat. Azt ami meg a neszesszeremben maradt (fésű, smink stb.) beraktam az éjjeli szekrénybe. 
 - Én asszem végeztem - szólaltam meg 5 perccel fél tizenegy előtt.
 - Szerintem én is - mondta Vani.
 - Én meg még nem - 
Megnéztük hogy áll Bogi, hát még mindig az ágyneművel vacakolt. 
 - Most szerintem induljunk, ha visszajöttünk akkor segítünk kipakolni - nyugtatta meg Vani.
 - Oké,  akkor mehetünk is - és azzal eldobta az ágyneműt.
Mikor leértünk megláttam két nagyon nemkívánatos személyt. Rahelt és Georginát. Mindig keresztbe tesznek nekem. Tavaly volt egy fiú aki nagyon tetszett, de Georgina elkezdett vele járni csak azért, hogy idegesítsen. Pedig volt pasija! Csak amiatt a srác miatt dobta.
 - Látod őket? - súgta a fülembe Vani. Bólintottam, de most nem hagyom magam felidegelni, hisz a bátyám ott integetett felénk, mellette pedig ott ül a világ leghelyesebb pasija, és ő is minket néz. Ja, meg Ákos is ott volt. 
 - Gyertek ott vannak Bencéék - szólt Bogi.
Kihúztam magam, elővettem a legszebb járásom, és rá sem néztem Georgináékra. Mellettem Vani is így csinált, Bogi meg alapból így járt, így ez egy jó kis belépőre sikeredett :)
 - Sziasztok, hogy ment a berendezkedés? - kérdezte Ádám.
 - Egész jól, csak én nem tudok ágyneműt felhúzni - nevetett Bogi.
 - Majd belejössz - mosolygott rá a bátyám. Vani elég érdekesen nézett, remélem nem robban fel :P 
 - Bence, neked kik a szobatársaid? - kérdezte tőle Bogi.
 - Nem tom a nevüket. Mikor beléptem sakkoztak, de állítólag négyen leszünk egy szobában. Remélem vele majd jól kijövök.
 - Mi baj haver?! Majd megtanulsz sakkozni, és ha nagyon kedves vagy velük még malmozni is megtanítanak - röhögött Ákas, mi meg nevettünk vele. 
 - Gyerekek! Most már maradjanak csöndben! - hangzott fel az igazgató hangja. A terem szépen lassan elcsöndesült. 
 - Most belevágunk egy új évbe, de mindenek előtt tisztázni szeretném a kollégium szabályait. A fiúk semmilyen körülmény között nem mehetnek be a lányok épületébe. A lányoknak este 8 után el kell hagyniuk a fiúk részét, de még jobb ha át se mennek. Takarodó fél 10- kor. Reggel fél 7- kor kelés, és 7- kor reggeli. A szobákat tartsák tisztán! Senki sem fog maguk helyett kitakarítani, a személyzet nem arra van. Ha az étellel valami probléma van nem kell a szülőket hívogatni, úgy sem lesz jobb, hanem tessenek elfáradni az iskola melletti közértbe. 9 órára mindenkinek a szobájában kell lennie. Az iskola területét engedély nélkül elhagyni tilos. Ebét délben, vacsora pedig este hétkor. Ezennel megnyitom ezt a tanévet. A viszont látásra! 
Amint az igazgató hátat fordított mindenki elkezdett beszélni, és kiindulni a teremből, de egyszer csak az igazgató hirtelen megfordult.
 - Állj! Holnap reggel 8- kor ünneplőben az iskola előtt várakozzanak, ott lesz a hivatalos évnyitó!
Visszamentünk a szobánkba.
 - Akkor segítetek? - kérdezte Bogi, miközben tanácstalanul fogta az ágyneműt.
 - Persze - mondtuk egyszerre Vanival. Így együtt gyorsan elrendeztük Bogi dolgait is. 
 - Ma nem lesz ebéd, így ki kéne mennünk a boltba - tanácsolta Vani.
 - Ez jó ötlet. Hívjam Ádámékat is? - kérdeztem a többieket. 
 - Igen! - kiáltott lelkesen Vani, de ebben egy időben Bogi hevesen megrázta a fejét.
 - Miért ne? - kérdezte Vani olyan ártatlan fejjel, hogy az még egy ma született őzikének is becsületére válna. 
 - Kicsit elegem van a bátyámból, meg reméltem egy kicsit együtt is leszünk, így mi hárman, de mindegy legyen.
 - Köszi, de hogy kárpótoljunk holnap suli után elmegyünk a közeli plázába csak mi hárman! - mondta mosolyogva Vani.
 - Ez nagyon jó ötlet! - egyezett bele Bogi.
 - Akkor hívom - mondtam. - Szia.. Megyünk a boltba. Jöttök?... Aham...Oké, várunk a bolt elött.
 - Na, jönnek? - kérdezte Vani.
 - Igen, de csak Ádám.
 - Ohh - sajnálkozott Bogi.
 - De te nem is akartad, hogy jöjjön - nézett rá furán Vani.
 - De nem is magam miatt sajnálkozom, hanem Niki miatt. - Vani még mindig kérdőn nézett.
 - Úristen! Még nem volt időm elmondani! - kiáltottam fel. Általános óta nem volt titkunk egymás elött, most meg egy ilyen fontos infót elhallgatok előle. Remélem nem fog haragudni.
 - Na, és mit is nem mondtál el nekem? - kérdezte kíváncsian, de kicsit sem haragosan.
 - Azt, hogy tetszik neki a tesóm! 
 - Ja, azt. Azt már rég tudom - mondta kicsiit csalódottan.
 - De honnan? - De most tényleg ki mondta el neki??
 - Látszik - mondta úgy, mintha én nekem ezt már rég tudnom kéne.
 - Ennyire?! Remélem még nem tűnt fel neki. Ez milyen gáz. Mindegy, inkább menjünk, mert még megváratjuk a nagy szerelmedet - mondtam neki, miközben huncutul mosolyogtam. 
 - Ezt meg én nem tudtam! - kiáltott fel Bogi.
 - Majd ha visszajöttünk elmagyarázzuk. 
 - Oké - egyezett bele az ajánlatomba.
Gyorsan lementünk a lépcsőn, és elindultunk kifelé a bolt felé. Már messziről láttuk ahogy Ádám ott áll a boltnak támasztott háttal, és éppen beszélget egy lánnyal, akinek nem láttuk az arcát. Mikor odaértünk én majdnem idegbajt kaptam. Georgina nevetgélt éppen a bátyámmal, és közben az egyik (festett!!) fekete tincsét tekergette. 
 - Ó, szia Niki, és te is itt vagy Vani, de te ki is vagy? - nézett ártatlanul Bogira.
 - Szia, Bogi vagyok, te meg ugye Georgina? - Hát igen amint megláttam, hogy ő az, és még hallótávolságon kívül voltunk mondtam pár érdekes dolgot.
 - Igen, ezek szerint már hallottál rólam - Miközben Bogihoz beszélt jelentőségteljesen rám pillantott. 
 - Lányok, nektek baj lenne, ha mi most Georgi-val elmennénk sétálni - kérdezte a bátyám.
 - Nem, dehogy. - Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. 
 - Akkor sziasztok - köszönt el a bátyám. Mikor elindultak Georgina még visszafordult. Gúnyosan mosolygott, és integetett felénk. 
 - Ez a csaj nagyon idegesítő! - mondta Bogi.
 - Az - sóhajtott Vani. - Hallottátok hogy hívta? Georgi! Most komolyan, ezek mikor lettek ilyen jóban?!
 - Jajj, Vani, tudod milyen a bátyám! Adok nekik két hetet, és tuti kiábrándul a csajból, de az se biztos, hogy bírja. Most komolyan ez csak egy séta. Ne mond, hogy neked ez nem jelent semmit, azért nem érdekel, de úgyis tudod, hogy érdekel. Georginát szerintem még most is én utálom a legjobban az egész világon!
 - Oké, hiszek neked, de most inkább vegyünk kaját.
Kajával megpakolva jöttünk ki a boltból.
 - Akarod, hogy megnézzük visszaért-e? - kérdezte Vanitól Bogi.
 - Nem, de Bencét nézzük meg, hisz ő nem tudhatja, hogy ma nem lesz ebéd.
 - Ha neked így jó, legyen - mosolygott rá Bogi.
Elindultunk a fiúk kolesza felé, de rájöttünk nem tudjuk melyik szoba Bencééké.
  -Majd én felhívom - mondta Bogi. - Szia... Gyere a kolesz elé!... Akkor hozd őt is!... Oké várunk.
  - Kit hoz magával? - kérdeztem kíváncsian. Ha ő meg Rahelt én esküszöm agyonverek valakit!
  - A szobatársát, de nyugi nem a sakkozókat 
Nem sokat kellet várni, hogy Bence megérkezzen. Ez a fiú tényleg nem egy sakkozós típusnak nézett ki :) Ő Beni, az osztály "hülyéje".
 - Sziasztok!Ő itt Beni, a szobatársam - mutatta be Bence a fiút.
 - Szia, minket már ismersz - mosolygott rá Vani a fiúra. - Ő pedig itt Bogi
 - Hoztunk kaját! - jelentette be Bogi.
 - Zsír! - kiáltott fel Beni. - Máris bírom - jelentette ki Bencének.
 - Meg is ehetnénk, ott egy pad - szólt Vani. Letelepedtünk. 
 - Egyébként ti miért váltottatok sulit? - kérdeztem Bencét.
 - Hát, anyuéknak ki kellett költözniük Ausztriába, mert apa ott kapott állást. Így mi meg koleszba vonultunk, mert nem akartunk kimenni. 
 - Ó, és ti hol lesztek a szünetekben?
 - Hát, ha anyáék itthon lesznek, akkor a régi házunkban. De ha nem akkor majd elválik - mosolygott rám, de ez a mosoly nem sugárzott túl sok boldogságot. Lehet, hogy amit mondtam, így ebben a helyzetben nagyon hülyén hangzott, de kicsúszott.
 - Hozzánk bármikor jöhettek
 - Köszi, ezt már Ádám is felajánlotta - mondta, de most már tényleg mosolygott.
 - Hé, srácok az ott nem Ádám meg Georgina? - kérdezte Beni elég furán nézve. Mind odanéztünk, és egy párt láttunk, akik egy fának dőlve csókolóznak. Gyorsan Vanira néztem, de ő csak gúnyosan mosolygott.
 - Megérdemlik egymást - ezzel a mondattal vissza is fordult Benihez, akivel eddig beszélgetett. Úgy látszik gyorsan túltette magát a bátyámon. De még jó is, nem szeretem, ha szomorú. Amíg ettünk nagyon jól elvoltunk. Hülyültünk, beszélgettünk, de egyszer csak a párocska  elkezdett felénk közeledni. 
 - Sziasztok - köszönt ránk Ádám. - Látom jól elvagytok, csatlakozhatunk? - kérdezte.
 - Mi éppen menni készültünk - mondtam, és fel is álltam. Egy biztos, ahol Georgina van, én ott tuti nem maradok. 
 - Ó, az kár - biggyesztette le az ajkát Georgina. - Most kikkel fogom kibeszélni az új pasimat - mikor látta, hogy nézünk kaján mosolyra húzta a száját.
 - Ti jártok? - néztem a bátyámra.
 - Igen, miért? - kérdezte.
 - Mindegy, de mi tényleg megyünk. Sziasztok! - köszöntem el Bencééktől. 
 - Sziasztok 
Most nagyon felidegeltem magam, hogy merészel összejönni a bátyámmal. Ez a lány nagyon idegesítő! Mikor felértünk a szobánkba rögtön leültünk az ágyamra.
 - Na jó, most tereljük a témát - szólt Bogi. - Beszéljünk a fiúkról! Mi van veled meg Bencével? 
 - Hát, nekem tetszik, de szerintem ennyi. Ő nem mutat túl nagy érdeklődést.
 - Dehogy nem! Eddig még nem hallottam lánnyal ilyen őszintén beszélgetni. 
 - Tényleg??
 - Hazudnék én neked?
 - Nem
 - Hát akkor. Igaz, elég sok barátnője volt, de igazából inkább azok a lányok akaszkodtak rá. Ő nem nagyon kereste a társaságukat. Na és veled mi van Vani? 
 - Már semmi. Igaz Ádám eléggé tetszett, de most ott van neki Georgina. 
 - Jajj, az a lány semmi hozzád képest! - kiáltottam fel hirtelen. Tényleg így gondoltam. Georgina csak a sminkből meg a magamutogatásból áll. 
 - Igazából nem nagyon érdekel. Mikor mondtad, hogy tudom-e milyen a bátyád rájöttem, hogy mitől olyan biztos, hogy engem nem hagy-e úgy ott mint  szinte az összes eddigi barátnőjét.
 - Akkor neked most nem tetszik senki? - kérdezte a lényegre törően Bogi.
 - Khm... Ez így ilyen formában nem igaz. Tavaly nagyon tetszett Beni, és most, hogy így beszélgettünk megint kezd elég szimpatikus lenni. - Ez a jó Vaniban, nagyon hirtelen lesz szerelmes, de nagyon gyorsan ki is heveri a fiúkat. Így szinte sosem szomorú fiú miatt.
 - Beni tényleg rendes srác - mosolyogtam Vanira.
Ezek után beszélgettünk minden féléről, egészen addig amíg egyszer csak Bogi megszólalt.
 - Úristen! Mikorra mondták a vacsit?
 - Hétre, miért? - kérdeztem.
 - Hát csak azért, mert fél kilenc van! 
 - Én nem vagyok éhes - mondta Vani. Igazából én sem voltam az, elég sokat zabáltunk lent a parkban. Gyorsan elszaladt az idő, de a fiúktól is vagy 3-4 óra körül jöttünk fel, most pedig rengeteget beszélgettünk.
 - Hát, igazából én sem - szólt Bogi.
 - Én megyek a fürdőbe. - És azzal be is vonultam a törcsimmel, meg a pizsimmel. Gyorsan letusoltam, fogat mostam, lemostam a sminkem, és már mentem is aludni, de előtte még elővettem a naplóm. 

Kedves naplóm!
Ma eléggé elfáradtam, hisz az utazás meg minden.Georgina nagyon felidegesített! Pont a bátyámat szemelte ki! De lehetett volna rosszabb is. Ha Bencét nézi ki magának. Azt nem éltem volna túl. Jó ,lehet, hogy ez így túlzásnak tűnik, de tényleg nagyon tetszik. Lehet, hogy ez már szerelem. Ez meg végképp túlzásnak tűnik, de mindegy. 
Bogi egy nagyon kedves lány. Igazából, eddig nem volt túl sok igazi barátnőm. Konkrétan csak Vani, de most Bogi is annak látszik. Általánosban volt sok amolyan haverom. Akikkel néha lehetett egy jót beszélgetni, de csak Vani volt olyan akivel mindent megbeszélhettem. Tavaly se volt másképpen. 
Most megyek aludni, mert mint említettem nagyon fáradt vagyok. 

2014. január 3., péntek

augusztus 31. folytatás

 - Ádám! Azt elfelejteted mondani hová is megyünk - fordult oldalra az ülésen Vani.
 - Egy focimeccsre! - jelentette be boldogan.
 - Neee!! - nyafogtam. Vani csak egy grimaszt vágott, hisz most be akar vágódni a bátyánál.
 - Deee!! - utánozta a hangom (kissé gúnyosan) a bátyám.
 - Na és mi lenne ha kitennél minket a plázánál? Az mindenkinek jó, na jó talán neked nem, mert megfosztalak csodás társaságomtól.
 - Arra már nincs idő - mondta, miközben előkereste a telefonját, hogy megnézze az időt, de közben az elkezdett csörögni. Gyorsan felvette a telefont.
 - Szia... aham,... Akkor most tudtok jönni?... Zsír! Ott találkozunk. Jönnek a húgomék is. Na csá! - és letette a telefont.
 - Ki volt az? - dugtam előre a fejem a két ülés közt.
 - Meglepi! - mosolyodott el.
 - Ne már! Követelem, hogy áruld el! - vettem "fenyegetőre" a hangsúlyt.
 - A-Am - rázta meg a fejét Ádám.
 - Légyszi!
 - Nem!
 - Légyszi!
 - Nem!
 - Vani! Segíts már! - fordultam barátnőm felé.
 - Minek? - vonta meg a vállát. - Úgy is itt vagyunk.
 - Biztos fiú - dünnyögtem. Ádám elővette a telefonját, és tárcsázott. Nemsokára megjelent a nagy tömegben egy telefont feltartó vadul integető kéz. Ádám is felemelte a karját, és elkezdett a "kéznek" integetni. Eltelt egy kis időbe mire a kéz gazdáját is megláthattuk, de azt a pillanatot sosem felejtem el. A srác éppen egy nála majdnem fél fejjel magasabb, amolyan két szekrény széles pasin próbált átjutni. Az arcát még nem láttam. Mikor végre kiért kicsit megbotlott, de végül egyensúlyban maradt, és felnézett. Na, velem ott állt meg a világ. Egy rövid vörös hajú, csoki barna szemű  srác állt előttem, de ehhez olyan gyönyörű (ha szabad ilyet fiúra mondani) arc járult, hogy majdnem összeestem. Amikor észrevettem, hogy az, az átható barna tekintet pont engem néz, majdnem elájultam.
 - Bence! Hogy mertél otthagyni! - hangzott fel hirtelen egy hangos kiáltás, és előlépett egy gyönyörű vörös hajú, barna szemű lány. Ő neki nem sikerült meg tartani az egyensúlyát, így orra esett... volna, ha (ezek szerint) Bence el nem kapja. Mint egy nyálas filmben, a lány a fiú karjaiba "ájult". Bence épp a derekát kapta el, a lány pedig átkulcsolta a nyakát. Bence kicsit aggódva nézett le rá.
 - Jól vagy? - kérdezte, miközben a lányt mustrálta, mintha azt keresné melyik hajszála görbült meg. Tuti egy pár, ez gáz. Pedig, ha a fiúra nézek olyan fura érzés fog el, mintha egy kolibri raj szálldosna a hasamban.
 - Persze! És most rögtön engedj el!
 - Lányok! Bemutatom nektek Bencét és Bogit. Bence és Bogi! Bemutatom nektek a lányokat. - Ádám úgy nézett körbe mintha most valami nagyon okosat mondott volna. Mindenki elég furán nézett rá, de neki ez nem esett le, így végül én törtem meg a csendet.
 - Név szerint pedig, ő itt mellettem Vanessa, vagyis inkább Vani. Én pedig Nikol, de jobban szeretem a Nikit, de légyszi a Nikket hanyagoljátok,  - de tényleg az, az egyetlen olyan név amit nem viselek el, szoktak N- nek is szólítani, valamelyik elmebeteg még Niksusz-nak is szólított, még általánosban. Csak Ádám szokott Niknek hívni, ha valamikor nagyon megbántom, de ilyen szerencsére ritkán van.
 - Örülünk, hogy megismerhetjük végre Ádám húgát, sokat mesél rólad - mosolygott rám barátságosan Bogi. Bármilyen aranyos valamilyen ellenszenvet érzek ellene, lehet, hogy a fiú miatt.
 - Figyeljetek csak! Azon a plakáton az van, hogy a meccs 3 perc múlva kezdődik - mondta Vani.
 - Nem baj, mi már vettünk jegyeket - nyugtatott meg minket Bence.
 - De azért inkább menjünk  - tanácsolta Vani, és elindult. Utána rögtön Ádám ment, utána én, utánam Bence, és a sort Bogi zárta. Mikor odaértünk a kapuhoz ott állt vagy öt biztonsági őr, mi szépen felmutattuk a jegyet, és már bent is voltunk. Megkerestük a helyünket, és szépen sorban leültünk. Így Bence mellém ült! Próbáltam nem megfulladni, vagy szívrohamot kapni. Bevonultak a játékosok. Először csak a szemöldököm ráncoltam, de végül megszólaltam.
 - Asszem, rossz helyre jöttünk - suttogtam, inkább csak magamnak.
 - Nem, jó helyen vagyunk - válaszolt szintén suttogva Bence.
 - De hisz ezek kislányok! - És nem vagyok vak! A pályán olyan 7- 8 éves kislányok álltak.
 - Igen, azok. Az egyik közülük a húgunk. - HugUNK, ez először fel sem tűnt, pedig fontos lett volna.
 - Ja, bocsi - pirultam el.
 - Nincs semmi baj - és rám villantotta a világ legcsodálatosabb mosolyát.
 - Melyik csapatban van?
 - A sárga mezesek között. Épp ott fut! Látod?
 - Öööö.. nem.  - És akkor hirtelen közelebb jött megfogta a kezem, és pont arra mutatott vele amerre a húga állt. Ebben a pillanatban nem igen tudtam a hugicára koncentrálni, mert konkrétan majdnem szívrohamot kaptam. A pulzusom ezerrel lüktetett a csuklómban (remélem nem érezte meg), a szívem meg majd kiugrott, az arcom meg skarlátvörösbe váltott. Az első félidő után volt egy kis szünet.
 - Vani, el kéne mennünk mosdóba - néztem rá kicsit célozgatóan.
 - De nekem nem kell - nézett fel rám. Úgy látszik nem vette az adást.
 - Nik! Én elmegyek veled - szólt Bogi. Én mély levegőt véve megfordultam. Nem hangsúlyoztam ki a bemutatkozásnál, hogy csak ezt az egy becenevet rühellem.
 - Ó, köszi - próbáltam kedves lenni, és még egy mosolyt is magamra erőltettem. Miközben kerestük a mosdót folyamatosan csacsogott.
 - ... és akkor most anyuék átirtattak minket egy másik suliba. Kiderült, hogy mi is ugyanabba a suliba fogunk járni mint ti. Veled meg Vanival még osztálytársak is leszünk - mosolygott vidáman. Állj! Mi ez a többesszám?
 - Átírattak titeket?
 - Igen, engem meg a testvéremet
 - És neked ki a tesód?
 - Hát Bence! Te nem tudtad? Nem sokaknak szokott feltűnni, hogy ikrek vagyunk, csak a hajunk hasonlít. Na jó, meg talán a szemünk is de az enyém sötétebb mint Bencéé, meg hát az idősebb is én vagyok,...
 - Állj! Ti tesók vagytok?
 - Igen, mint az előbb mondtam
 - Akkor nem jártok?! - kiáltottam boldogan.
 - Fúj, nem vagyunk vérfertőzők! Azt hitted járunk? - nevetett fel. - És nagyon örülsz neki, hogy mégsem. Úristen! Neked tetszik a bátyám! - kiáltott fel hangosan. Én gyorsan befogtam a száját.
 - Psszt! Halkabban!
 -Oké, oké... de tetszik?
 - Khm... izé... aham
 - Nem értettem tisztán - mosolygott kissé  idegesítően.
 -Igen, tetszik, de csak picit! De kérlek ne mond el neki!
 - Dehogy mondom - mosolygott rám megnyugtatóan. Így, hogy tisztáztuk a dolgokat, rájöttem, hogy Bogi nagyon kedves lány. Végigbeszélgettük az egész szünetet, és mikor visszaértünk a többiek picit furán néztek ránk. Lehet, hogy érződött a feszkó. Mikor vége lett a meccsnek még beszéltünk pár szót, de aztán Bencééknek menniük kellett. Egyébként  Bence húgáék nyertek.

augusztus 31.

Kedves naplóm!
Hát igen, vége a nyári szünetnek. Holnap lesz az első nap a suliban, már várom, hogy lássam a többieket. Igaz hogy Vanival nagyon sokat találkozzunk (most is itt bámul bele a naplómba), de van olyan az osztályban akivel azt se tudom mi történt nyáron. Ez lesz a második évem egy bentlakásos gimnáziumban. Elsőre fura volt, de beleszoktam. Most egyszerűen imádom! Nincsenek szülők, olyan az egész mint egy nyári tábor :). Ma Vani itt alszik nálunk, így tuti nem fogok unatkozni.

 - Én viszont unatkozom! - nyafogott Vani.
 - Oké, már úgyis befejeztem az írást
 - Ádám itthon van? - csillant fel Vani szeme.
 - Igen, de az téged miért is érdekel? - kérdeztem tőle cinkos mosollyal. Ádám a bátyám, aki most lesz végzős abban a gimiben ahová mi is járunk. Nagyon szeretem, hisz nagyon jó fej, de amíg én a világ legjobb bátyjának tartom, addig a fél suli utána epekedik. Ezek szerint Vani is.
 - Csak úgy - motyogta elpirulva Vanessa.
 - Hé, Nikol! - rontott be az ajtón Ádám. A kis emlegetett szamár:). - Hová tetted a kedvenc farmer ingem?! Láttam, hogy valamelyik nap abban voltál itthon! -
 - Ő, nem tudom -
 - Nem ez az? - kérdezte Vani, és lenézet magára. Ja, tényleg leöntötte magát Fantával, és ez volt az első ruha ami a kezembe akadt, így azt vette fel.
 - De az! - mondta a bátyám, és feleszmélt, hogy nem csak ketten vagyunk itt. Ez előbb is feltűnhetett volna neki, mert konkrétan félmeztelen volt.  - Bocsi, hogy nem köszöntem. Visszakaphatom az ingem? - kérdezte, és mikor Vani bólintott kiment a szobából. Miután becsukta maga után az ajtót Vanessa rám nézett.
 - Gyorsan adj valami nagyon csini rucit! - azzal elkezdte levenni az inget, még össze is hajtogatta. Gyorsan elkezdtem kidobálni a ruhákat a szekrényemből, Vani meg válogatott.
 - Megvan! Ez lesz az! - azzal kiemelte az egyik kedvenc pólóm a kupacból. Egy bő, kicsit mélyebben dekoltált, halványszürke pólót, amin rózsaszín flitterekből egy szív van.
 - Vedd fel gyorsan! De nehogy jobban álljon, mint nekem! - nevettem rá.
 - Én meg remélem igen! - és kinyújtotta rám a nyelvét, de közben mosolygott. Hangos kopogás hallatszott az ajtó túloldaláról.
 - Jöhetsz! - ordítottam ki "bájosan" bátyókámnak :). Azzal be is lépet, és mint az előbb most is félmeztelen volt. Vani el is pirult.
 - Figyelj Niki, szerintem add neki - nézett rám. - Neked ezerszer jobban áll - fordult Vanihoz. Aki erre még jobban elpirult. Én meg orvul karon vágtam drága bátyám. Tudom, hogy Vani szebb, de ezt nem ér az orrom alá dörgölni.
 - Egyébként Vani, akár vissza is veheted az inged, mert Ákos visszamondta a találkát. Az anyjáék kitaláltak valami családi vacsorát egy étteremben, így nem jöhetett el. Most maradhatok itthon - biggyesztette le a száját aranyosan. Ha még én is aranyosnak találom Vani mit érezhet?!
 - Ákos a legjobb barátja- súgtam Vani fülébe, úgy, hogy csak ő hallja. - Elmenjünk veled? - kérdeztem hangosan.
 - Végre vettétek a célzást! Előre! - azzal kifordult az ajtón.
 -Khm.. Ádám! Nem akarsz valamit felvenni? - kérdezte tőle Vani hihetetlenül cukin. Ez a csaj mindenkit az úja köré csavar, ezt meg kell nekem tanítania!
 - Ja, tényleg! - csapott a homlokára a bátyám, és felkapta az ágyamról az ingét. Miután felvette elindultunk.
 - Ne vezess életveszélyesen! - szóltam rá a bátyámra.
 - Nem ígérhetek semmit - mosolygott pimaszul. Ilyenkor nagyon tudom utálni. Én beültem hátulra, Vani meg Ádám mellé.

És elindultunk... gőzöm sincs hova.