2014. január 3., péntek

augusztus 31.

Kedves naplóm!
Hát igen, vége a nyári szünetnek. Holnap lesz az első nap a suliban, már várom, hogy lássam a többieket. Igaz hogy Vanival nagyon sokat találkozzunk (most is itt bámul bele a naplómba), de van olyan az osztályban akivel azt se tudom mi történt nyáron. Ez lesz a második évem egy bentlakásos gimnáziumban. Elsőre fura volt, de beleszoktam. Most egyszerűen imádom! Nincsenek szülők, olyan az egész mint egy nyári tábor :). Ma Vani itt alszik nálunk, így tuti nem fogok unatkozni.

 - Én viszont unatkozom! - nyafogott Vani.
 - Oké, már úgyis befejeztem az írást
 - Ádám itthon van? - csillant fel Vani szeme.
 - Igen, de az téged miért is érdekel? - kérdeztem tőle cinkos mosollyal. Ádám a bátyám, aki most lesz végzős abban a gimiben ahová mi is járunk. Nagyon szeretem, hisz nagyon jó fej, de amíg én a világ legjobb bátyjának tartom, addig a fél suli utána epekedik. Ezek szerint Vani is.
 - Csak úgy - motyogta elpirulva Vanessa.
 - Hé, Nikol! - rontott be az ajtón Ádám. A kis emlegetett szamár:). - Hová tetted a kedvenc farmer ingem?! Láttam, hogy valamelyik nap abban voltál itthon! -
 - Ő, nem tudom -
 - Nem ez az? - kérdezte Vani, és lenézet magára. Ja, tényleg leöntötte magát Fantával, és ez volt az első ruha ami a kezembe akadt, így azt vette fel.
 - De az! - mondta a bátyám, és feleszmélt, hogy nem csak ketten vagyunk itt. Ez előbb is feltűnhetett volna neki, mert konkrétan félmeztelen volt.  - Bocsi, hogy nem köszöntem. Visszakaphatom az ingem? - kérdezte, és mikor Vani bólintott kiment a szobából. Miután becsukta maga után az ajtót Vanessa rám nézett.
 - Gyorsan adj valami nagyon csini rucit! - azzal elkezdte levenni az inget, még össze is hajtogatta. Gyorsan elkezdtem kidobálni a ruhákat a szekrényemből, Vani meg válogatott.
 - Megvan! Ez lesz az! - azzal kiemelte az egyik kedvenc pólóm a kupacból. Egy bő, kicsit mélyebben dekoltált, halványszürke pólót, amin rózsaszín flitterekből egy szív van.
 - Vedd fel gyorsan! De nehogy jobban álljon, mint nekem! - nevettem rá.
 - Én meg remélem igen! - és kinyújtotta rám a nyelvét, de közben mosolygott. Hangos kopogás hallatszott az ajtó túloldaláról.
 - Jöhetsz! - ordítottam ki "bájosan" bátyókámnak :). Azzal be is lépet, és mint az előbb most is félmeztelen volt. Vani el is pirult.
 - Figyelj Niki, szerintem add neki - nézett rám. - Neked ezerszer jobban áll - fordult Vanihoz. Aki erre még jobban elpirult. Én meg orvul karon vágtam drága bátyám. Tudom, hogy Vani szebb, de ezt nem ér az orrom alá dörgölni.
 - Egyébként Vani, akár vissza is veheted az inged, mert Ákos visszamondta a találkát. Az anyjáék kitaláltak valami családi vacsorát egy étteremben, így nem jöhetett el. Most maradhatok itthon - biggyesztette le a száját aranyosan. Ha még én is aranyosnak találom Vani mit érezhet?!
 - Ákos a legjobb barátja- súgtam Vani fülébe, úgy, hogy csak ő hallja. - Elmenjünk veled? - kérdeztem hangosan.
 - Végre vettétek a célzást! Előre! - azzal kifordult az ajtón.
 -Khm.. Ádám! Nem akarsz valamit felvenni? - kérdezte tőle Vani hihetetlenül cukin. Ez a csaj mindenkit az úja köré csavar, ezt meg kell nekem tanítania!
 - Ja, tényleg! - csapott a homlokára a bátyám, és felkapta az ágyamról az ingét. Miután felvette elindultunk.
 - Ne vezess életveszélyesen! - szóltam rá a bátyámra.
 - Nem ígérhetek semmit - mosolygott pimaszul. Ilyenkor nagyon tudom utálni. Én beültem hátulra, Vani meg Ádám mellé.

És elindultunk... gőzöm sincs hova.

1 megjegyzés:

  1. Ha elolvastad írnál véleményt? Szeretném tudni folytassam-e egyáltalán :)

    VálaszTörlés