2014. január 4., szombat

szeptember 1.

 Arra ébredtem, hogy a telefonom visít. Gyorsan felültem és leállítottam az ébresztőt.
 - Vani - suttogtam kedvesen. Ő csak nyöszörögve a másik oldalára fordult. Én aludtam az ágyon, ő meg egy matracon a földön. Fölé hajoltam.
 - Vani! - mondtam kicsit hangosabban,  és finoman megráztam a vállát, de semmi. Ezt még meg kellet ismételnem párszor mire kinyitotta a szemét.
 - Gyere, kelj fel! Hat óra van, és kilenckor a suliban kell lenni.
 - Jó, jó kelek - És most tényleg felkelt. Szerencsére már tegnap összepakoltunk, még azelőtt, mielőtt elmentünk volna a meccsre. Először én mentem a fürdőszobába. Na jó, jöhet a dilemma. Mi legyen a hajammal? Hagyjam leengedve, vagy kössem fel?
 - Vani! Haj? - Ez közöttünk szokásos, így ő rögtön tudta a választási lehetőségeket.
 - Engedd le!
Hát jó, úgy tényleg jobb. Leengedtem a hajam, picit felborzoltam, és az eredmény... annyira nem lett rossz. Jöhet a  smink. Nem szoktam vakolatot feltenni, de most Bencével találkozom, a fejem meg kicsit elaludtam. Egy kis korrektor, szempillaspirál, és egy kis tus, meg egy kis szájfény. Akkor a fejem megvan, már csak a ruha a kérdés. Szerencsére nekünk nem első nap kellett ünneplőbe menni, mert az a bepakolás, rendezkedés napja. Végül ezt vettem fel:

Kedves naplóm!
Tegnap találkoztam egy félistennel (nem viccelek, tuti nem e-világi!). Bencének hívják, és egyszerűen tökéletes. Kedves, helyes, és azok a szemek! Ha engem néz olyan mintha röntgeneznének. Ha csak ránézek olyan furcsa bizsergést érzek a hasamban. Ő az igazi? Eddig még alig volt kapcsolatom. Konkrétan csak egy, de az sem tartott sokáig. A fiú dobott egy másik lány miatt. Most mennem kell Vani kijött a fürdőből. 


 - Csini vagy! - mondtam Vaninak.
 - Te is.
 - Igen lányok mindketten jól néztek ki, de most indulni kéne! - szólalt meg Ádám, aki nem tudom mióta állhatott az ajtóban.
 - Oké, csak elbúcsúzom anyuéktól. 
Gyorsan megkerestem őket, épp a konyhában kávéztak. 
 - Szia anyu, mennem kell - szorosan megöleltem, ő pedig egy puszit adott a fejemre.
 - Máris? Nem maradhattok még egy kicsit? - kérdezte szomorúan.
 - Nem, sietnünk kell. Így is késésben vagyunk, de az őszi szünetben úgyis hazajövünk.
 - Rendben, vigyázz magadra
 - Apu, szia. - Őt is megöleltem.
 - Szia kicsim, majd azért egy-két e-mailt írhatnál. Vigyázz a fiúkkal!
 - Persze, hogy írok! A másikra pedig az a válaszom, hogy megpróbálok. - Adtam neki egy gyors puszit, és elsiettem a szobámba. Mire felértem Ádám már mindkettőn bőröndjét fogta, Vani meg az ő kézitáskáit. Gyorsan én is bementem a szobámba a sporttáskájaimért, amibe azok a ruhák voltak,amik nem fértek el a bőröndben. Kimentünk a kocsihoz, apu segített Ádámnak bepakolni. 
 - Szia apu - mondta Ádám, és kézfogásra nyújtotta a kezét. Apu csak furán nézett rá, és aztán szorosan megölelte.Ezt még a majdnem felnőtt bátyám sem úszhatja meg! :) Anyu is odament Ádámhoz, és megölelte.
 - Aztán vigyázz a lányokra! - szólt rá apu, amikor már mind a kocsiban ültünk.
 - Viszontlátásra! - integetett Vani mosolyogva. 
 - Szia Vani, vigyázz magadra! - mosolygott rá anyu, őt is megölelte volna, csak már a kocsiban ültünk. Vani szinte már családtag. Általános iskola óta legjobb barátnők vagyunk.
 - Akkor indulás! - kiáltott a bátyám, és beletaposott a gázba. Az út gyorsan eltelt. Vanival rengeteget beszélgettünk. 
 - Itt vagyunk! - szólt hátra Ádám.
 - Hú, ez nagyobb, mint emlékeztem - álmélkodott Vani. Egy biztos nem kicsi. A suli, meg a kollégium rész egybe van építve. Bal oldalt van a kollégium, az is kétemeletes, jobb oldalt pedig az iskola, és az is úgyszintén két emelet. 
 - Hát akkor, az év elkezdődött. 
 - Hát igen
 - Szerintem hagyjuk ezt az elmés  beszélgetést, és induljunk - nevette el magát Vani. Kikászálódtunk az autóból, és elkezdtük felhordani a cuccokat. Tavaly a 56. szobában voltunk, de Ádám azt mondta inkább kérdezzük meg a portán, hogy idén is ott leszünk-e. 
 - Jónapot! - szóltam a portásnak mikor sorra kerültünk.
 - Tessék? - nézett fel egy listából, amin a gólyák nevei vannak.
 - Azt szeretnénk tudni, hogy Varga Nikol, és Hegedűs Vanessza melyik szobában van? És hogy van-e új szobatársunk? 
A portás bólintott, és elkezdett kotorászni a lapjai között, majd felnézett egy listából.
 - A 103. szoba, és van egy új szobatársuk.
 - Kicsoda? - kérdezte kicsit félve Vani. Nem nagyon szereti az idegeneket.
 - Deák Boglárka - Mikor kimondta egyszerre mosolyodtunk el. Ez Bogi lesz.
 - Köszönjük a segítséget 
 - Állj! Én még nem tudom hol vagyok - szólalt meg a bátyám.
 - Varga Ádám, ön ugyanabba mint tavaly. - A portás elég csúnyán méregette a bátyám. Nem volt a tanárok kedvence, de ezek szerint a portásoké sem. Hát, valljuk be nem egy túl jó gyerek. 
 - Kössz - mondta a portásnak, és már el is indult előre. Mikor odaértünk elköszöntünk Ádámtól, és bevonszoltuk a bőröndöket a szobába. Ő pedig indult a fiú koleszba. 
 - Sziasztok! - köszönt vidáman Bogi.
 - Szia! - köszöntünk egyszerre Vanival. 
 - Nem mertem ágyat foglalni, mert mi van, ha ti is ugyanazt szeretnétek, mint én. Nem szeretném, ha ilyen miatt haragudnátok rám. Nem szeretem ha haragszanak rám. Mikor meghallottam, hogy veletek leszek egy szobába nagyon örültem, féltem...
 - Hú, légyszi kicsit lassíts! - nevetett rá Vani.
 - Jajj, bocsi. Néha kicsit hadarok. 
 - Egyébként mi ki szoktuk sorsolni kié melyik ágy. Eddig csak ketten voltunk egy szobában 
 - Akkor sorsoljunk! - kiáltott fel lelkesen.
 - Ki szeretné az ablak mellettit? - kérdeztem a többieket. Erre mindenki pályázott. Gyorsan felírtuk a nevünket egy lapra, és Bogi pedig kihúzta a kezemből az ágy tulajdonosát. 
 - Vani - olvasta fel a cetlit.
 - Jupí! - tapsikolt vidáman Vani, mi meg csak nevettünk rajta.
 - Akkor most jön a középső ágy - jelentettem be. 
 - Niki - olvasta Bogi. - Akkor enyém az ajtó felőli - állapította meg.  
 - Szerintem gyorsan pakoljunk ki, mert fél tizenegykor kezdődik egy kis útbaigazításféle. 
Elkezdte kipakolni. Először megágyaztam, elővettem pár otthoni párnát, és elrendezgettem őket. Utána bedugtam a telefontöltőt, azt a pár könyvet amit hoztam beraktam az ágy melletti éjjeli szekrénybe. Utána jöhettek a ruhák. Mindent szépen összehajtogattam, és rendszerezve bezsúfoltam, abba a pici szekrénybe amit tárolásra kaptunk. Mindenkinek jutott két polc. Végül mentem a fürdőszobába. Kiraktam a fogkefém, meg a mosakodó cuccomat. Azt ami meg a neszesszeremben maradt (fésű, smink stb.) beraktam az éjjeli szekrénybe. 
 - Én asszem végeztem - szólaltam meg 5 perccel fél tizenegy előtt.
 - Szerintem én is - mondta Vani.
 - Én meg még nem - 
Megnéztük hogy áll Bogi, hát még mindig az ágyneművel vacakolt. 
 - Most szerintem induljunk, ha visszajöttünk akkor segítünk kipakolni - nyugtatta meg Vani.
 - Oké,  akkor mehetünk is - és azzal eldobta az ágyneműt.
Mikor leértünk megláttam két nagyon nemkívánatos személyt. Rahelt és Georginát. Mindig keresztbe tesznek nekem. Tavaly volt egy fiú aki nagyon tetszett, de Georgina elkezdett vele járni csak azért, hogy idegesítsen. Pedig volt pasija! Csak amiatt a srác miatt dobta.
 - Látod őket? - súgta a fülembe Vani. Bólintottam, de most nem hagyom magam felidegelni, hisz a bátyám ott integetett felénk, mellette pedig ott ül a világ leghelyesebb pasija, és ő is minket néz. Ja, meg Ákos is ott volt. 
 - Gyertek ott vannak Bencéék - szólt Bogi.
Kihúztam magam, elővettem a legszebb járásom, és rá sem néztem Georgináékra. Mellettem Vani is így csinált, Bogi meg alapból így járt, így ez egy jó kis belépőre sikeredett :)
 - Sziasztok, hogy ment a berendezkedés? - kérdezte Ádám.
 - Egész jól, csak én nem tudok ágyneműt felhúzni - nevetett Bogi.
 - Majd belejössz - mosolygott rá a bátyám. Vani elég érdekesen nézett, remélem nem robban fel :P 
 - Bence, neked kik a szobatársaid? - kérdezte tőle Bogi.
 - Nem tom a nevüket. Mikor beléptem sakkoztak, de állítólag négyen leszünk egy szobában. Remélem vele majd jól kijövök.
 - Mi baj haver?! Majd megtanulsz sakkozni, és ha nagyon kedves vagy velük még malmozni is megtanítanak - röhögött Ákas, mi meg nevettünk vele. 
 - Gyerekek! Most már maradjanak csöndben! - hangzott fel az igazgató hangja. A terem szépen lassan elcsöndesült. 
 - Most belevágunk egy új évbe, de mindenek előtt tisztázni szeretném a kollégium szabályait. A fiúk semmilyen körülmény között nem mehetnek be a lányok épületébe. A lányoknak este 8 után el kell hagyniuk a fiúk részét, de még jobb ha át se mennek. Takarodó fél 10- kor. Reggel fél 7- kor kelés, és 7- kor reggeli. A szobákat tartsák tisztán! Senki sem fog maguk helyett kitakarítani, a személyzet nem arra van. Ha az étellel valami probléma van nem kell a szülőket hívogatni, úgy sem lesz jobb, hanem tessenek elfáradni az iskola melletti közértbe. 9 órára mindenkinek a szobájában kell lennie. Az iskola területét engedély nélkül elhagyni tilos. Ebét délben, vacsora pedig este hétkor. Ezennel megnyitom ezt a tanévet. A viszont látásra! 
Amint az igazgató hátat fordított mindenki elkezdett beszélni, és kiindulni a teremből, de egyszer csak az igazgató hirtelen megfordult.
 - Állj! Holnap reggel 8- kor ünneplőben az iskola előtt várakozzanak, ott lesz a hivatalos évnyitó!
Visszamentünk a szobánkba.
 - Akkor segítetek? - kérdezte Bogi, miközben tanácstalanul fogta az ágyneműt.
 - Persze - mondtuk egyszerre Vanival. Így együtt gyorsan elrendeztük Bogi dolgait is. 
 - Ma nem lesz ebéd, így ki kéne mennünk a boltba - tanácsolta Vani.
 - Ez jó ötlet. Hívjam Ádámékat is? - kérdeztem a többieket. 
 - Igen! - kiáltott lelkesen Vani, de ebben egy időben Bogi hevesen megrázta a fejét.
 - Miért ne? - kérdezte Vani olyan ártatlan fejjel, hogy az még egy ma született őzikének is becsületére válna. 
 - Kicsit elegem van a bátyámból, meg reméltem egy kicsit együtt is leszünk, így mi hárman, de mindegy legyen.
 - Köszi, de hogy kárpótoljunk holnap suli után elmegyünk a közeli plázába csak mi hárman! - mondta mosolyogva Vani.
 - Ez nagyon jó ötlet! - egyezett bele Bogi.
 - Akkor hívom - mondtam. - Szia.. Megyünk a boltba. Jöttök?... Aham...Oké, várunk a bolt elött.
 - Na, jönnek? - kérdezte Vani.
 - Igen, de csak Ádám.
 - Ohh - sajnálkozott Bogi.
 - De te nem is akartad, hogy jöjjön - nézett rá furán Vani.
 - De nem is magam miatt sajnálkozom, hanem Niki miatt. - Vani még mindig kérdőn nézett.
 - Úristen! Még nem volt időm elmondani! - kiáltottam fel. Általános óta nem volt titkunk egymás elött, most meg egy ilyen fontos infót elhallgatok előle. Remélem nem fog haragudni.
 - Na, és mit is nem mondtál el nekem? - kérdezte kíváncsian, de kicsit sem haragosan.
 - Azt, hogy tetszik neki a tesóm! 
 - Ja, azt. Azt már rég tudom - mondta kicsiit csalódottan.
 - De honnan? - De most tényleg ki mondta el neki??
 - Látszik - mondta úgy, mintha én nekem ezt már rég tudnom kéne.
 - Ennyire?! Remélem még nem tűnt fel neki. Ez milyen gáz. Mindegy, inkább menjünk, mert még megváratjuk a nagy szerelmedet - mondtam neki, miközben huncutul mosolyogtam. 
 - Ezt meg én nem tudtam! - kiáltott fel Bogi.
 - Majd ha visszajöttünk elmagyarázzuk. 
 - Oké - egyezett bele az ajánlatomba.
Gyorsan lementünk a lépcsőn, és elindultunk kifelé a bolt felé. Már messziről láttuk ahogy Ádám ott áll a boltnak támasztott háttal, és éppen beszélget egy lánnyal, akinek nem láttuk az arcát. Mikor odaértünk én majdnem idegbajt kaptam. Georgina nevetgélt éppen a bátyámmal, és közben az egyik (festett!!) fekete tincsét tekergette. 
 - Ó, szia Niki, és te is itt vagy Vani, de te ki is vagy? - nézett ártatlanul Bogira.
 - Szia, Bogi vagyok, te meg ugye Georgina? - Hát igen amint megláttam, hogy ő az, és még hallótávolságon kívül voltunk mondtam pár érdekes dolgot.
 - Igen, ezek szerint már hallottál rólam - Miközben Bogihoz beszélt jelentőségteljesen rám pillantott. 
 - Lányok, nektek baj lenne, ha mi most Georgi-val elmennénk sétálni - kérdezte a bátyám.
 - Nem, dehogy. - Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. 
 - Akkor sziasztok - köszönt el a bátyám. Mikor elindultak Georgina még visszafordult. Gúnyosan mosolygott, és integetett felénk. 
 - Ez a csaj nagyon idegesítő! - mondta Bogi.
 - Az - sóhajtott Vani. - Hallottátok hogy hívta? Georgi! Most komolyan, ezek mikor lettek ilyen jóban?!
 - Jajj, Vani, tudod milyen a bátyám! Adok nekik két hetet, és tuti kiábrándul a csajból, de az se biztos, hogy bírja. Most komolyan ez csak egy séta. Ne mond, hogy neked ez nem jelent semmit, azért nem érdekel, de úgyis tudod, hogy érdekel. Georginát szerintem még most is én utálom a legjobban az egész világon!
 - Oké, hiszek neked, de most inkább vegyünk kaját.
Kajával megpakolva jöttünk ki a boltból.
 - Akarod, hogy megnézzük visszaért-e? - kérdezte Vanitól Bogi.
 - Nem, de Bencét nézzük meg, hisz ő nem tudhatja, hogy ma nem lesz ebéd.
 - Ha neked így jó, legyen - mosolygott rá Bogi.
Elindultunk a fiúk kolesza felé, de rájöttünk nem tudjuk melyik szoba Bencééké.
  -Majd én felhívom - mondta Bogi. - Szia... Gyere a kolesz elé!... Akkor hozd őt is!... Oké várunk.
  - Kit hoz magával? - kérdeztem kíváncsian. Ha ő meg Rahelt én esküszöm agyonverek valakit!
  - A szobatársát, de nyugi nem a sakkozókat 
Nem sokat kellet várni, hogy Bence megérkezzen. Ez a fiú tényleg nem egy sakkozós típusnak nézett ki :) Ő Beni, az osztály "hülyéje".
 - Sziasztok!Ő itt Beni, a szobatársam - mutatta be Bence a fiút.
 - Szia, minket már ismersz - mosolygott rá Vani a fiúra. - Ő pedig itt Bogi
 - Hoztunk kaját! - jelentette be Bogi.
 - Zsír! - kiáltott fel Beni. - Máris bírom - jelentette ki Bencének.
 - Meg is ehetnénk, ott egy pad - szólt Vani. Letelepedtünk. 
 - Egyébként ti miért váltottatok sulit? - kérdeztem Bencét.
 - Hát, anyuéknak ki kellett költözniük Ausztriába, mert apa ott kapott állást. Így mi meg koleszba vonultunk, mert nem akartunk kimenni. 
 - Ó, és ti hol lesztek a szünetekben?
 - Hát, ha anyáék itthon lesznek, akkor a régi házunkban. De ha nem akkor majd elválik - mosolygott rám, de ez a mosoly nem sugárzott túl sok boldogságot. Lehet, hogy amit mondtam, így ebben a helyzetben nagyon hülyén hangzott, de kicsúszott.
 - Hozzánk bármikor jöhettek
 - Köszi, ezt már Ádám is felajánlotta - mondta, de most már tényleg mosolygott.
 - Hé, srácok az ott nem Ádám meg Georgina? - kérdezte Beni elég furán nézve. Mind odanéztünk, és egy párt láttunk, akik egy fának dőlve csókolóznak. Gyorsan Vanira néztem, de ő csak gúnyosan mosolygott.
 - Megérdemlik egymást - ezzel a mondattal vissza is fordult Benihez, akivel eddig beszélgetett. Úgy látszik gyorsan túltette magát a bátyámon. De még jó is, nem szeretem, ha szomorú. Amíg ettünk nagyon jól elvoltunk. Hülyültünk, beszélgettünk, de egyszer csak a párocska  elkezdett felénk közeledni. 
 - Sziasztok - köszönt ránk Ádám. - Látom jól elvagytok, csatlakozhatunk? - kérdezte.
 - Mi éppen menni készültünk - mondtam, és fel is álltam. Egy biztos, ahol Georgina van, én ott tuti nem maradok. 
 - Ó, az kár - biggyesztette le az ajkát Georgina. - Most kikkel fogom kibeszélni az új pasimat - mikor látta, hogy nézünk kaján mosolyra húzta a száját.
 - Ti jártok? - néztem a bátyámra.
 - Igen, miért? - kérdezte.
 - Mindegy, de mi tényleg megyünk. Sziasztok! - köszöntem el Bencééktől. 
 - Sziasztok 
Most nagyon felidegeltem magam, hogy merészel összejönni a bátyámmal. Ez a lány nagyon idegesítő! Mikor felértünk a szobánkba rögtön leültünk az ágyamra.
 - Na jó, most tereljük a témát - szólt Bogi. - Beszéljünk a fiúkról! Mi van veled meg Bencével? 
 - Hát, nekem tetszik, de szerintem ennyi. Ő nem mutat túl nagy érdeklődést.
 - Dehogy nem! Eddig még nem hallottam lánnyal ilyen őszintén beszélgetni. 
 - Tényleg??
 - Hazudnék én neked?
 - Nem
 - Hát akkor. Igaz, elég sok barátnője volt, de igazából inkább azok a lányok akaszkodtak rá. Ő nem nagyon kereste a társaságukat. Na és veled mi van Vani? 
 - Már semmi. Igaz Ádám eléggé tetszett, de most ott van neki Georgina. 
 - Jajj, az a lány semmi hozzád képest! - kiáltottam fel hirtelen. Tényleg így gondoltam. Georgina csak a sminkből meg a magamutogatásból áll. 
 - Igazából nem nagyon érdekel. Mikor mondtad, hogy tudom-e milyen a bátyád rájöttem, hogy mitől olyan biztos, hogy engem nem hagy-e úgy ott mint  szinte az összes eddigi barátnőjét.
 - Akkor neked most nem tetszik senki? - kérdezte a lényegre törően Bogi.
 - Khm... Ez így ilyen formában nem igaz. Tavaly nagyon tetszett Beni, és most, hogy így beszélgettünk megint kezd elég szimpatikus lenni. - Ez a jó Vaniban, nagyon hirtelen lesz szerelmes, de nagyon gyorsan ki is heveri a fiúkat. Így szinte sosem szomorú fiú miatt.
 - Beni tényleg rendes srác - mosolyogtam Vanira.
Ezek után beszélgettünk minden féléről, egészen addig amíg egyszer csak Bogi megszólalt.
 - Úristen! Mikorra mondták a vacsit?
 - Hétre, miért? - kérdeztem.
 - Hát csak azért, mert fél kilenc van! 
 - Én nem vagyok éhes - mondta Vani. Igazából én sem voltam az, elég sokat zabáltunk lent a parkban. Gyorsan elszaladt az idő, de a fiúktól is vagy 3-4 óra körül jöttünk fel, most pedig rengeteget beszélgettünk.
 - Hát, igazából én sem - szólt Bogi.
 - Én megyek a fürdőbe. - És azzal be is vonultam a törcsimmel, meg a pizsimmel. Gyorsan letusoltam, fogat mostam, lemostam a sminkem, és már mentem is aludni, de előtte még elővettem a naplóm. 

Kedves naplóm!
Ma eléggé elfáradtam, hisz az utazás meg minden.Georgina nagyon felidegesített! Pont a bátyámat szemelte ki! De lehetett volna rosszabb is. Ha Bencét nézi ki magának. Azt nem éltem volna túl. Jó ,lehet, hogy ez így túlzásnak tűnik, de tényleg nagyon tetszik. Lehet, hogy ez már szerelem. Ez meg végképp túlzásnak tűnik, de mindegy. 
Bogi egy nagyon kedves lány. Igazából, eddig nem volt túl sok igazi barátnőm. Konkrétan csak Vani, de most Bogi is annak látszik. Általánosban volt sok amolyan haverom. Akikkel néha lehetett egy jót beszélgetni, de csak Vani volt olyan akivel mindent megbeszélhettem. Tavaly se volt másképpen. 
Most megyek aludni, mert mint említettem nagyon fáradt vagyok. 

2 megjegyzés:

  1. szia. nagyon jó folytasd!;]:DD <3 :33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, nagyon szépen köszönöm:3 Igaz, hogy jó sok ideig nem írtam folytatást, de most készül a következő rész!;)

      Törlés